Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.
(Példabeszédek 28:13)
Mindannyian szeretnénk Isten áldását és tetszését az életünkre. De mi akadályoz meg bennünket abban, hogy élhessük azt az áldott életet, amit Isten szeretne adni nekünk? Az egyik ilyen dolog a meg nem vallott bűn! Gyakran olyan könnyűnek tűnik “csak csendben maradni” és azt hinni, jobb lesz, ha nem mondunk semmit. Ha kitalálja, mi történt, az a halálomat jelenti!
De a valódi kérdés, amit meg kell válaszolnunk, az ez: “Mit akar Isten, mit tegyek?” Mi a fontosabb: Istennek tetszeni vagy az embereknek? A helyes válasz az, hogy Istennek. Szóval még ha a következmények és az ár extrémnek látszik is, mikor bűnvallásról van szó – elsősorban Istennek élünk. Valld meg a bűnöd és szabadulj meg tőle most, inkább, mint hogy hagyd, hogy az ítélet napján kelljen erről Istennel beszélned.
Amikor megvallottad a bűnödet, élvezheted a tiszta lelkiismeretből fakadó örömet és szabadságot.
Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire, amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. És megtartom azt az esküt, amelyet őseiteknek tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van, URam! (Jeremiás 11:3-5)
Áldott dolog Istennek engedelmeskedni!
“Az engedelmesség egy cselekedete többet ér száz prédikációnál.”
(Dietrich Bonhoeffer – német lutheránus lelkész és teológus, 1906-1945)
