A pálmaág a győzelem jele volt Jézus idejében. A tömeg győztesként ünnepelte, amikor szamáron ülve bevonult Jeruzsálembe.
Kevesebb, mint egy héttel ezután Jézust halálra ítélték. Azok az emberek, akik egy héttel azelőtt üdvözölték őt, most féltek az ő nevét kiáltani, amikor Pilátus megkérdezte, kit engedjen szabadon. Hiszen ha ellenszegültek volna a vallási vezetőknek, igen nagy bajba kerültek volna.
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” (János 12:12-13)
Az iskolában és másutt néha olyanok vagyunk, mint a jeruzsálemi tömeg. Ahelyett, hogy Jézus nevét kiabálnánk, elbújunk a tömegben, és úgy viselkedünk, mint a többiek.
Keresztényként nem az a célunk, hogy népszerűek legyünk. Nem az a célunk, hogy mindenki egyetértsen velünk. A mi célunk az, hogy Jézus nevében éljünk, és amikor ezt tesszük, néhányan mérgesek lesznek, néhányan kigúnyolnak majd, de lesznek, akik elfogadják az üzenetet, és megváltottá válnak. Legyünk bátrak, és álljunk fel Jézusért, bárhol legyünk is, és ne legyünk olyanok, akik örvendeznek az egyházban, de amikor nem keresztényekkel találkozunk, inkább befogjuk a szánkat.
