A világ, amiben élünk, jól felismerhető a fenti versben. A nyugati világban már nincs éhezés (az étel után), de van másfajta éhség. Éhség a lelki dolgok, a természetfeletti és a célok iránt. Ennek a valóságnak van pozitív és negatív oldala is. Például minden emberben van egy vágy, hogy megtapasztalja Istent és sokan kíváncsiak megismerni a Bibliát. Ezt olvashatjuk a Prédikátor 3:11-ben is:
”… az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…”
Ha a sivatagban bolyongasz étel nélkül, és találsz egy doboz tonhalat és valami száraz kenyeret, gondolom, befalnád – bár álmaidban a McDonalds lenne az igazi. Így van ez az emberek lelki szükségleteivel is. Éhségükben beérik a tonhallal és a száraz kenyérrel, a valódi dolgok helyett (ahelyett, hogy találkoznának az élő Istennel). Miért? Mert nem találkoznak olyan emberrel, aki beszélne nekik a valódi dolgokról, úgyhogy a valóság helyett “azt esznek, amit találnak”. Emiatt látjuk a növekedést a különböző vallásos mozgalmakban szerte a világon.
A növekedés nem azt bizonyítja, hogy “Isten velünk van”, sokkal inkább az emberek szívének vágyát, hogy megtalálják az életük célját és értelmét!
De menjünk ki az utcákra, emeljük fel a Bibliánkat az iskolában és a munkahelyeinken, és mutassuk meg az embereknek, hogy van Isten, aki létezik, és aki célt adhat az életüknek.
