Akkor ezt mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az ÚRnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!
(2. Mózes 8:24)
Isten feladatot adott Mózesnek: hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból, és vezesse be őket Kánaán földjére. Bár a feladat világos volt, mégis benne volt a kísértés a kompromisszumra. Mikor a böglyök ellepték Egyiptomot, a fáraó elengedi őket, de a környéken kell maradniuk.
Ez elég kísértő lehet. Hiszen ez egy kis sikernek látszik, hiszen a fáraó elengedte őket egy kis időre, hogy áldozhassanak. De Mózes ismerte Istent, és tudta, hogy Isten mire hívta el őt. Ki kellett vezetnie a népét Egyiptomból, és nem volt szabad visszatérniük oda. Ez volt az, amiért nem engedett semmiféle kompromisszumnak.
Néha kísértést érezhetünk arra, hogy elfogadjunk valamit, ami már majdnem jó. Helyesnek hangzik, de nem egészen az, amit Isten mondott nekünk. Vigyázz! Ha Isten elhívott valamire, tedd azt meg teljesen, ne köss kompromisszumot, és meglátod, hogy éppen az fog következni, amit Isten megígért… mint ahogyan az izraeliták is elfoglalhatták az Ígéret Földjét!
