Mielőtt elolvasnád a tanítás többi részét, olvasd el az ide vonatkozó bibliaverseket!
“Történt azután, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király. Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid szolgái az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják, ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot! Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt parancsolta nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, akkor térjetek vissza. Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba.”

Hánun azt hitte, Dávid kémeket küldött, és bántalmazta őket, és megszégyenítve küldte haza őket. Mi történt ezután? Azt a szót használták, amit sosem szeretnénk például a fodrászunktól hallani, miután levágta a hajunkat: „Oooooooopppssssss.” Rájöttek, hogy hatalmas hibát követtek el. “Nem akartak kémkedni, csak meg szerettek volna vigasztalni minket. Most mit tegyünk?”

Hánun rossz döntést hozott. Elküldhette volna azonnal az embereit Dávidhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, és megpróbálhatta volna rendezni a dolgot. Ehelyett segítséget kért Mezopotámiától, Szíriától és Zóbától, hogy harcoljon az izraelitákkal. Rossz döntés, aminek bukás a vége!

Mindannyian hozunk rossz döntéseket, mint Hánun Dáviddal szemben. De ahogyan reagálunk akkor, amikor rájövünk, hogy hibáztunk, lehetne más. Ahelyett, hogy megpróbálnánk védekezni, elrejteni a hibánkat és erősnek látszani, gyorsnak kellene lennünk a bocsánatkérésre, arra, hogy a békességet keressük és eldobjuk a büszkeségünket. Ha nem ezt tesszük, az hasonlóan fog végződni, mint Hánun esetében: bukással!

Ha hibázol, ne próbáld elrejteni, csak keresd a megbékélést, amilyen hamar csak tudod, és törekedj mindenkivel a békességre.

Jó cselekedetekre lettél teremtve, és ezeket Isten készíti elő számodra.

Földi élete során Jézus mindig jó dolgokat tett. Most mi arra lettünk teremtve őbenne, hogy mi is jót cselekedjünk. Ő munkálkodik bennünk és általunk, hogy ezek megtörténjenek.

Közeledj hozzá és megtapasztalod, hogy elkezdesz jót cselekedni. Nem azért, mert kell, hanem mert Jézus él benned, és az ő benned élő természete rajtad keresztül kimunkálja ezeket.

Isten feladatot adott Mózesnek: hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból, és vezesse be őket Kánaán földjére. Bár a feladat világos volt, mégis benne volt a kísértés a kompromisszumra. Mikor a böglyök ellepték Egyiptomot, a fáraó elengedi őket, de a környéken kell maradniuk.

Ez elég kísértő lehet. Hiszen ez egy kis sikernek látszik, hiszen a fáraó elengedte őket egy kis időre, hogy áldozhassanak. De Mózes ismerte Istent, és tudta, hogy Isten mire hívta el őt. Ki kellett vezetnie a népét Egyiptomból, és nem volt szabad visszatérniük oda. Ez volt az, amiért nem engedett semmiféle kompromisszumnak.

Néha kísértést érezhetünk arra, hogy elfogadjunk valamit, ami már majdnem jó. Helyesnek hangzik, de nem egészen az, amit Isten mondott nekünk. Vigyázz! Ha Isten elhívott valamire, tedd azt meg teljesen, ne köss kompromisszumot, és meglátod, hogy éppen az fog következni, amit Isten megígért… mint ahogyan az izraeliták is elfoglalhatták az Ígéret Földjét!

“Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére.” (1 Sámuel 5:3)

Az Úr ládáját az Ószövetségben a szentek szentjében helyezték el, és Isten onnan beszélt az emberekhez. Most az izraeliek a filiszteusoknál hagyták a ládát, és a filiszteusok Dágón templomába vitték. Mi lett a következménye? Dágón szobra a földön feküd a láda előtt.

Mi a lényeg?
Istennek szüksége van ránk, és mégsem! Szüksége van ránk, hogy kimenjünk és hirdessük az evangéliumot és hogy tanúságot tegyünk, ugyanakkor neki megvan a hatalma ahhoz, hogy ő maga tegyen csodát. Dágón szobra ledőlt, amikor Isten hatalmával találkozott. Könnyű a bálványokra figyelnünk, és arra, hogy hogyan küzdjünk ellenük, és hogyan győzzük le őket. A jó hír az, hogy valaki már legyőzte őket. Jézus vére által már elvesztek, és Isten ereje messzire elveti őket.

Nem kell, hogy féljünk a bálványoktól, démonoktól és a gonosztól. Ők vesztesek! Figyeljünk Istenre! Amikor tele vagyunk az ő erejével, akkor az ellenségeink ugyanúgy járnak, mint Dágón, a földre esnek. Nem a mi erőnk teszi ezt, hanem Istené!

Ha az ördögtől és démonoktól való félelemben élsz, az azt jelenti, hogy kicsi az Istened! Félelem nélkül járni azt jelenti, hogy elég hatalmas az Istened ahhoz, hogy leromboljon minden ellenséget és bármilyen problémát, ami az utadba kerülhet.

Természetesen igaz, hogy történnek kellemes dolgok, érnek minket nagyszerű örömök, és rengeteg élvezetet találhatunk az Istennel való kapcsolatunkban. De meg kell értsük, hogy elsősorban nem egy luxushajón utazunk. Hanem egy mentőcsónakban! Azért élünk, hogy megmentsünk és megszabadítsunk embereket a pokol örök kárhozatától. Néha félre kell tennünk a saját kényelmünket és élvezeteinket, és belefogni a piszkos kemény munkába. Mindenkire szükség van az életmentéshez!

2006 tavaszán, amikor áradt a Duna, volt egy olyan pont, amikor még azok is, akik a legmagasabb pozícióban vannak Magyarországon, azoknak is le kellett vetniük a csinos ruhájukat, és leszállni az árkokba! Ideje összekoszolnunk magunkat! De nem azért, hogy megvédjük Budapestet vagy egy másik várost a Dunától, hanem Isten közelgő haragjától, ami azokra vár, akik nem fogadták el a názáreti Jézus Krisztust megváltójukként. Egyszer özönvízzel ítélte Isten a világot (Noé idejében), de később tűzzel fogja.

” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. ” (2.Peter.3:5-7)

Isten egyházának minden másnál fontosabb elhívása van! Egy olyan mentőcsónakon vagyunk, amely megmenti az embereket a pokol tüzétől. Mindenkire szükség van, mindenki elhívott. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel a mennybe, az azok az emberek lesznek, akiket megmentettél! Itt az ideje munkához látni!

Ha szereted Istent, engedelmeskedsz neki. Isten parancsolatokat adott nekünk, és ha valóban szeretjük őt, meg kell azokat tartanunk.

A csodálatos ígéret az, hogy Isten szintén nagyon szeret bennünket, és ebben az igében Jézus megígéri nekünk, hogy kijelenti magát azoknak, akik hisznek benne, és engedelmeskednek neki. Ez egy nagyszerű ígéret. Úgyhogy szeresd őt, engedelmeskedj neki, és biztos lehetsz benne, hogy kijelenti magát neked! De, mint mindig, most se válj türelmetlenné, és emlékezz rá, hogy Isten nem mindig azon a módon szól hozzánk, ahogyan azt mi várjuk.

“…amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.” (2. Tim. 2:9)

Amikor Pál ezeket a sorokat írja, utolsó napjait élte, és börtönben volt. Meg volt bilincselve! Néhány embert más dolgok bilincselnek meg. A pénz parancsol és megmondja, mit kell tenned, és mi az, amire nem vagy képes. Mások számára a múltjuk az, ami a jövőjüket behatárolja. Úgy érezheted magad, mint akit bezártak egy börtönbe, és nem tudsz kiszabadulni onnan.

Ha ilyen helyzetben vagy, töltekezz be Pál szavaival. Ő azt mondja, hogy Isten igéje nincs bilincsbe verve. Talán a te helyzeted egy bilincsbe vert helyzet; rossz szokások, anyagi gondok, vagy mély depresszió az, ami leláncol. De tudnod kell, hogy Isten szavát nem korlátozzák a te korlátaid. Neki megvan a hatalma, hogy megszabadítson a megkötözöttségből, valami természetfeletti módon gondoskodjon a szükségleteidről, és letörje a láncokat, amik fogva tartanak.

Hívd segítségül Jézus nevét, állj az Isten igéjére, és szabadulj meg a láncaidtól ma!

Nem nehéz megérteni a Bibliából, hogy Isten azt akarja, hogy az emberek hallják az evangéliumot, és hogy az emberei hirdessék azt. A nagy özönvíz után, az egyik első dolog volt, amit Isten Noénak mondott, ez volt: ”szaporodjanak és sokasodjanak a földön” (1.Móz. 8:17). Nem nehéz megérteni, hogy Isten azt szeretné, ha az evangélium terjedne, és nem csak azt, hogy gyerekszülés által teremjünk gyümölcsöt. Noé idejében ez elég jól ment. De valami elromlott. Az emberek elfordultak Istentől és attól az úttól, amin ő parancsolta nekik, hogy járjanak. Ez valahogy emlékeztet azokra a napokra, amiben ma élünk!

Ez az, ami miatt nekünk lehet egy második lehetőségünk. Isten özönvizet bocsátott a földre, amit csak Noé élt túl, és nekik adott egy második lehetőséget. Ekkor újra megparancsolta nekik, hogy gyümölcsözzenek, töltsék be a földet, szaporodjanak. Csakúgy, mint ahogyan Isten ma megkér minket, akik az ő emberei vagyunk, hogy ezt tegyük ma is. Arra van elhívásunk, hogy gyümölcsöt teremjünk, sokasodjunk, és semmi sincs, aminek természetesebbnek kellene lennie egy keresztény ember számára, mint az, hogy gyümölcsözik. Sok keresztény nincs tisztában azzal, mi is a gyümölcs. De, ahogyan Ádámnak és Noénak, ez ma is alapvetően a sokasodásra és a föld betöltésére vonatkozik. De van még valami, amit a lélek gyümölcsének hívunk (Gal. 5:22) és ez az egyik legfontosabb dolog, hogy Isten embereiként teremjük a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, nagylelkűség és önuralom gyümölcseit. De Isten első szava az volt, hogy mi, Isten emberei, sokasodjunk, szóval akkor menjünk ki, és prédikáljuk az evangéliumot, hogy az emberek megmenekülhessenek.

A Máté 28-ban Jézus ezt mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Jézus ezt mennybemenetele előtt mondta a tanítványainak, és azt is mondta, hogy kapnak ehhez erőt is, amikor eljön rájuk a Szent Lélek, és hogy a tanúi lesznek a világ végezetéig. Észrevetted, hogy Jézus azt parancsolja a tanítványainak, hogy tegyenek tanítvánnyá embereket? És mit gondolsz, mit tanítottak a tanítványok az ő tanítványaiknak? Igen, azt, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat! Emiatt lehetünk mi ma tanítványok!! Ez az, ami miatt az az idézet, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy erőt kapnak majd, amikor eljön a Szent Lélek, az ránk is vonatkozik. WOW!! Ki kell mennünk, és tanítvánnyá tenni az embereket, és megállás nélkül arról beszélnünk, amiben hiszünk.

Isten arra hívott el minket, hogy teremjünk gyümölcsöt, hódítsuk meg a világot, és töltsük be azt. Nagyon önző dolog lenne megtartani magunknak Isten szeretetét, amit megtapasztaltunk. Az emberek otthon ülnek a foteleikben, és a magányossággal küzdenek. Nekünk, akik megtapasztaltuk az élő Isten szeretetét, valóban van mit adnunk nekik. A fiatalok, akik ma felnőnek anélkül, hogy bármi különleges lenne, amiért érdemes volna élni, vágynak az igazságra. Jézus az út, az igazság és az élet, és mi hisszük ezt. Vagy, hisszük valójában? Ha valóban hinnénk, talán átrendeznénk az életünk egynéhány területét. Nos, ideje elkezdeni. Egy város, egy megye, egy nemzet, egy kontinens, egy világ kiált az evangéliumért, és mi, mint Isten emberei, arra vagyunk elhívva, hogy elmenjünk hozzájuk.

Ha nem tudsz tanú lenni a saját városodban, nem lesz könnyebb egy másik városban sem. Kezdd el ma! Mutasd meg a városod lakóinak, hadd érezzék és hallják, hogy még mindig vannak emberek, akik hisznek a Bibliában, és akiknek Jézus az Uruk. Ez a mi felelősségünk!

A 28-as vers hosszú ideig az egyik kedvenc idézetem volt. Isten sosem álmos vagy fáradt, és ez azt jelenti, hogy akkor jöhetek hozzá, amikor csak akarok. Nagyszerű, nem? De ha a szövegösszefüggésben vizsgáljuk, meg fogjuk látni a valódi okot, amiért a 28-as vers figyelmeztet minket arra, hogy Isten mindig éber.

Mint közülünk is sokan, Izráel dicsekedett Isten előtt. Azt hitték, hogy nem figyel rájuk. Olyan sok probléma van, és a világ olyan igazságtalannak tűnik. Lehet, hogy Isten elaludt vagy máshová emelte a szemét, és ennek következtében történnek a rossz dolgok az életünkben. Ezt kifogásnak is használták a bűnre; hiszen ha Isten nem figyel, akkor nem is lesz a tetteiknek következménye.

Csakhogy Isten válasza erre a gondolkodásra a következő: Nem hallottad? Isten, a mindenható és minden teremtője … ő nem alszik. Még csak nem is fáradt. Ő minden felett és mindenen túl van, és értelme kifürkészhetetlen minden emberi teremtmény számára. Ő mindent lát, mindent irányít, és még ha nem is értjük őt, bízhatunk benne, hogy az ő értelme meghaladja a miénket.

Ne gondold, hogy Isten elhagyott téged. Ne gondold, hogy nem figyel. Ő ott van, és mindannyiunkra gondot visel!

Kevesebb, mint egy héttel ezután Jézust halálra ítélték. Azok az emberek, akik egy héttel azelőtt üdvözölték őt, most féltek az ő nevét kiáltani, amikor Pilátus megkérdezte, kit engedjen szabadon. Hiszen ha ellenszegültek volna a vallási vezetőknek, igen nagy bajba kerültek volna.

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: “Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” (János 12:12-13)

Az iskolában és másutt néha olyanok vagyunk, mint a jeruzsálemi tömeg. Ahelyett, hogy Jézus nevét kiabálnánk, elbújunk a tömegben, és úgy viselkedünk, mint a többiek.

Keresztényként nem az a célunk, hogy népszerűek legyünk. Nem az a célunk, hogy mindenki egyetértsen velünk. A mi célunk az, hogy Jézus nevében éljünk, és amikor ezt tesszük, néhányan mérgesek lesznek, néhányan kigúnyolnak majd, de lesznek, akik elfogadják az üzenetet, és megváltottá válnak. Legyünk bátrak, és álljunk fel Jézusért, bárhol legyünk is, és ne legyünk olyanok, akik örvendeznek az egyházban, de amikor nem keresztényekkel találkozunk, inkább befogjuk a szánkat.