Az első naptól kezdve Isten arra teremtette az embert, hogy gyümölcsözzön. Isten első szavai az emberhez ez volt: ”Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1. Móz. 1:28) (a fordító megjegyzése: angolban ”teremjetek gyümölcsöt”). Isten emberei arra lettek teremtve, hogy szaporodjanak, gyümölcsöt teremjenek, és betöltsék a földet.

Nem nehéz megérteni a Bibliából, hogy Isten azt akarja, hogy az emberek hallják az evangéliumot, és hogy az emberei hirdessék azt. A nagy özönvíz után, az egyik első dolog volt, amit Isten Noénak mondott, ez volt: ”szaporodjanak és sokasodjanak a földön” (1.Móz. 8:17). Nem nehéz megérteni, hogy Isten azt szeretné, ha az evangélium terjedne, és nem csak azt, hogy gyerekszülés által teremjünk gyümölcsöt. Noé idejében ez elég jól ment. De valami elromlott. Az emberek elfordultak Istentől és attól az úttól, amin ő parancsolta nekik, hogy járjanak. Ez valahogy emlékeztet azokra a napokra, amiben ma élünk!

Ez az, ami miatt nekünk lehet egy második lehetőségünk. Isten özönvizet bocsátott a földre, amit csak Noé élt túl, és nekik adott egy második lehetőséget. Ekkor újra megparancsolta nekik, hogy gyümölcsözzenek, töltsék be a földet, szaporodjanak. Csakúgy, mint ahogyan Isten ma megkér minket, akik az ő emberei vagyunk, hogy ezt tegyük ma is. Arra van elhívásunk, hogy gyümölcsöt teremjünk, sokasodjunk, és semmi sincs, aminek természetesebbnek kellene lennie egy keresztény ember számára, mint az, hogy gyümölcsözik. Sok keresztény nincs tisztában azzal, mi is a gyümölcs. De, ahogyan Ádámnak és Noénak, ez ma is alapvetően a sokasodásra és a föld betöltésére vonatkozik. De van még valami, amit a lélek gyümölcsének hívunk (Gal. 5:22) és ez az egyik legfontosabb dolog, hogy Isten embereiként teremjük a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hűség, nagylelkűség és önuralom gyümölcseit. De Isten első szava az volt, hogy mi, Isten emberei, sokasodjunk, szóval akkor menjünk ki, és prédikáljuk az evangéliumot, hogy az emberek megmenekülhessenek.

A Máté 28-ban Jézus ezt mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Jézus ezt mennybemenetele előtt mondta a tanítványainak, és azt is mondta, hogy kapnak ehhez erőt is, amikor eljön rájuk a Szent Lélek, és hogy a tanúi lesznek a világ végezetéig. Észrevetted, hogy Jézus azt parancsolja a tanítványainak, hogy tegyenek tanítvánnyá embereket? És mit gondolsz, mit tanítottak a tanítványok az ő tanítványaiknak? Igen, azt, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat! Emiatt lehetünk mi ma tanítványok!! Ez az, ami miatt az az idézet, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy erőt kapnak majd, amikor eljön a Szent Lélek, az ránk is vonatkozik. WOW!! Ki kell mennünk, és tanítvánnyá tenni az embereket, és megállás nélkül arról beszélnünk, amiben hiszünk.

Isten arra hívott el minket, hogy teremjünk gyümölcsöt, hódítsuk meg a világot, és töltsük be azt. Nagyon önző dolog lenne megtartani magunknak Isten szeretetét, amit megtapasztaltunk. Az emberek otthon ülnek a foteleikben, és a magányossággal küzdenek. Nekünk, akik megtapasztaltuk az élő Isten szeretetét, valóban van mit adnunk nekik. A fiatalok, akik ma felnőnek anélkül, hogy bármi különleges lenne, amiért érdemes volna élni, vágynak az igazságra. Jézus az út, az igazság és az élet, és mi hisszük ezt. Vagy, hisszük valójában? Ha valóban hinnénk, talán átrendeznénk az életünk egynéhány területét. Nos, ideje elkezdeni. Egy város, egy megye, egy nemzet, egy kontinens, egy világ kiált az evangéliumért, és mi, mint Isten emberei, arra vagyunk elhívva, hogy elmenjünk hozzájuk.

Ha nem tudsz tanú lenni a saját városodban, nem lesz könnyebb egy másik városban sem. Kezdd el ma! Mutasd meg a városod lakóinak, hadd érezzék és hallják, hogy még mindig vannak emberek, akik hisznek a Bibliában, és akiknek Jézus az Uruk. Ez a mi felelősségünk!