Kr.e. 446. decemberében Nehémiás a perzsiai Súsánban lévő házában volt. Ő volt Artahsasztá király pohárnoka, akinek az volt a dolga, hogy megkóstolja a király italát, mielőtt a király inna belőle, hogy meggyőződjék arról, nincs-e megmérgezve. Egy nap a bátyja egy szörnyű hírt hozott!

“Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.” (Nehémiás 1:3)

1760 km-re Jeruzsálemtől Nehémiás azt is mondhatta volna: “Milyen kár, bizonyára elkélne nekik pár jó vezető. Remélem, Isten csinál majd valamit, és odaküld valekit.” Ez egy tipikus keresztény ima lett volna. “Isten, ez a világ hatalmas szükségben szenved. Imádkozom, hogy küldj valakit, hogy történjen már valami.”

Mit tett Nehémiás?
“Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt.” (Nehémiás 1:4)

De nem cask azért imádkozott, hogy Isten küldjön valakit. Ő maga akart menni, és meggyőződni arról, hogy valami történik! Miután felvázolta a helyzetet a királynak, a király elengedte. Aztán felkészült, és 445-ben elhagyta Súsánt, és irány Jeruzsálem! Jeruzsálemben kihívások, ellenség és küzdelmek várták…

Sok oka lehetett volna, hogy ne menjen. Messze volt az aktuális helytől! Folytathatta volna az életét Artahsasztá király mellett dolgozva, ami bizonyára sokkal kényelmesebb, mint a jeruzsálemi jövő. Ehelyett vállalta a felelősséget a helyzetért, és ő maga lett a válasz az imáira!

Olyan világban élünk, ami teli van szükségletekkel. A hírek minden nap azt ordítják felénk, hogy valamit kell tennei. Ne cask reméljük, hogy Isten majd külkd valakit, hogy tegyen valamit, valamikor! NEM!

Te legyél az a valaki, aki elmegy, és tesz valamit, most!

Meg tudod tenni, mert Isten veled van!