Minden bőségre, jóra, szeretetre és reményre vonatkozó ígéret birtokában is, könnyű mellékvágányra futnunk, és azt hinnünk, hogy az életünk keresztényként olyan, mint egy kellemes hajóutazás.
Természetesen igaz, hogy történnek kellemes dolgok, érnek minket nagyszerű örömök, és rengeteg élvezetet találhatunk az Istennel való kapcsolatunkban. De meg kell értsük, hogy elsősorban nem egy luxushajón utazunk. Hanem egy mentőcsónakban! Azért élünk, hogy megmentsünk és megszabadítsunk embereket a pokol örök kárhozatától. Néha félre kell tennünk a saját kényelmünket és élvezeteinket, és belefogni a piszkos kemény munkába. Mindenkire szükség van az életmentéshez!
2006 tavaszán, amikor áradt a Duna, volt egy olyan pont, amikor még azok is, akik a legmagasabb pozícióban vannak Magyarországon, azoknak is le kellett vetniük a csinos ruhájukat, és leszállni az árkokba! Ideje összekoszolnunk magunkat! De nem azért, hogy megvédjük Budapestet vagy egy másik várost a Dunától, hanem Isten közelgő haragjától, ami azokra vár, akik nem fogadták el a názáreti Jézus Krisztust megváltójukként. Egyszer özönvízzel ítélte Isten a világot (Noé idejében), de később tűzzel fogja.
” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. ” (2.Peter.3:5-7)
Isten egyházának minden másnál fontosabb elhívása van! Egy olyan mentőcsónakon vagyunk, amely megmenti az embereket a pokol tüzétől. Mindenkire szükség van, mindenki elhívott. Az egyetlen dolog, amit magaddal viszel a mennybe, az azok az emberek lesznek, akiket megmentettél! Itt az ideje munkához látni!
